2007 december 19. | Szerző: Melange
A
gyertya meggyújtása szimbolikus gesztus, a lélek megvilágosodását
jelképezi. A téli napforduló az év szent fordulópontja, és időben gyakran
közel esik a zsidó Avatás ünnepéhez, amit Hanukka néven ismerünk. A
napfordulón ima és ünnepség köszönti a Nap újjászületését és azt, hogy új
hajnal köszönt a Felsőbb Énre. Ilyen időpontban az ember kikerülhet az
elszigeteltségből vagy sötétségből, ahol a szellemi magokat már elvetette,
és beléphet a fénybe és az egységbe, ahol bölcsesség virágai már
kinyílhatnak.
A kártyán látható fiatal manólány szentélyt hoz létre saját magának, egy
olyan helyet, ahol meditálhat, belső békét, tisztánlátást és látomást
találhat. Elmélyült időszakot él át, amely során személyes tudása
legmélyére nyúlhat le, hogy igazságot és bölcsességet szőjön bele a
fénybe. A belső átalakulást az a szivárványszínű szőnyeg jelképezi, amin
térdel. A hét gyertya olyan, mint a menóra. Lámpát vagy vezetőt
szimbolizál, amely segít megvilágítani a folyamatot.
Várakozásra vagy pihenésre való idő jött el most számodra. Engedd, hogy
ezek a gyertyafények visszatükrözzék belső utad ragyogását. Hangolódj rá
önmagadra és bízz abban, hogy minden jól alakul. A türelem nagyon fontos
erény. Talán itt az ideje, hogy megállj, Az is lehet, hogy olyan időszak
ez, amikor összegyűjtöd erődet az élet új kalandjára vagy az új
tudatosításra. Légy nyugodt és hagyd, hogy a belső igazság feltáruljon.
2007 november 25. | Szerző: Melange
A Bach virágterápia gyógyító hatása csak úgy tud aktivizálódni,
ha a beteg is akarja állapotának változását. Elengedhetetlen feltétel:
a páciens saját maga is akarjon gyógyulni.
A Bach virágterápia alapjai
A Bach virágterápia ideje és kimenetele egyrészt attól függ,
hogy az aktuális probléma mennyire rögzült a személyiségben. Másrészt
döntő fontosságú a páciens önismeret általi belátása, és ennek kapcsán
a jellemgyengeség jellemerősségé változtatása.
Általában a lelki problémák kiegyensúlyozásához 2 üveg eszenciára van szükség, az alábbiak szerint.
A Bach virágterápia alkalmazása
- Az első üveg: arra kell, hogy a páciens kiismerje
önmagát, szembesüljön problémája valódi lelki okával. Tehát az első
üveggel egy mélyebb és tisztább önismeretre teszünk szert. A terápia
egyik leglényegesebb momentuma ekkor következik be. Ugyanis a
szembesülés által a páciensnek döntenie kell: ezt felvállalva akar-e
ezeken a konkrét dolgokon változtatni az életében, vagy nem akar oki
kezelést és lényegi változást, hanem az úgynevezett „tűzoltást”
választja. Ha az oki kezelést választja, akkor folytatja a következő
keverékkel. Ilyenkor gyakran új összetételre van szükség, mert már
beindult egy belső változási folyamat.
- A második üveg:
ekkor kezdődik meg a kibillent lelki egyensúly helyreállása, a
gyógyulás. Az ember jól érzi magát, lelki békét, belső erőt és
megnyugvást talál. Mindezekhez segítséget a virágeszenciák adnak,
azonban a páciensnek ebben a belső folyamatban aktív akarati
közreműködőnek kell lennie. Csak így harmonizálódhat a lelki probléma,
és lehet az ember újra teljes mértékben egészséges önmaga.
2007 november 23. | Szerző: Melange
„Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.”/Gabriel Garcia Marquez/
El Camino
2007 november 20. | Szerző: Melange
Santiago de Compostela Camino egy 800 kilométer hosszú zarándokút, amely Spanyolország északi részén, pontosan a tejút alatt húzódik, és amelyet hívők és hitetlenek ezrei járnak végig évről évre. Azt mondják, az út alatt megszámlálhatatlan ősi Föld-energiavonal húzódik, s a belőle áradó prána áthatja a zarándokok életét.
Az évszázadok óta misztikusnak tulajdonított út Franciaországban kezdődik, és a Pireneusokat átszelve Spanyolország nyugati széléig, az “ismert világ végéig”, az Atlanti-óceán partján található Finisterréig tart. Nagy Károly, Dante, Assisi Szent Ferenc, Izabella királynő, és számtalan nagyúr, hadvezér, tudós és szegény ember koptatta a végtelenbe kanyargó utat – Isten dícséretét, szeretetét, vezeklést és megbocsátást keresve. A Szent Jakab útjának tulajdonított, kagylókkal szimbolizált zarándokút “hivatalos” vége a Compostelai katedrális. Itt nyugszik Jakab apostol, Spanyolország hivatalos védőszentje.
Lemondás
A helyiek szerint az út maga a cél. Más ember lesz, aki végigjárja. Megtanul lemondani a kényelemről, a görcsösen hajszolt anyagi biztonságról, megtanul nemet mondani a félelemre, a fájdalomra és az egyedüllétre.
Az út során ugyanis magára marad.
Napi 25, 30, sőt olykor 45 kilométert kell megtennie, hogy mire leszáll az est, eljusson a következő állomásra, a zarándokok számára fenntartott szerény szállásra. Ellenkező esetben a szabadban kell éjszakáznia, esőben, hidegben, szélben.
Ne gondoljunk azonban semmi luxusra! A zarándok-szállások többsége kenyeret és leveseket kínál, amelyet ízlelés nélkül öntenek magukba a fáradt utazók, hogy utána koszosan, sarasan, halálos fáradtsággal rogyjanak le a kopott priccsekre. Az első napokban megdöbbentő, elkeserítő és félelmetes lehet a modern világhoz szokott embernek ilyen körülmények között létezni, de a szellemi fejlődés lemondással jár. Bármelyik zarándok betérhetne a kisvárosokban található éttermekbe és szállodákba, de akkor elveszne a lényeg. Figyelmét elvonnák a külsőségek: az ínycsiklandó vacsora, a szépen csempézett fürdőszoba és a frissen vetett ágy illata. Oda lenne az áhított megtisztulás, és az Isten dicsőségére tett zarándoklat.
Fájdalom Ki egyedül, ki másodmagával indul el. Hol egyszerre, hol külön mennek, hiszen mindenkinek más a ritmusa. Házaspárok, barátok, magányos vándorok, betegek és öregek vágnak neki az útnak. Néha találkoznak, beszélnek, majd továbbállnak, és csak esténként, a szálláshelyeken látják újra egymást. Máskor némán bandukolnak hosszú kilométereken át. Együtt mennek, de a lelkük más utat jár be. A pecsétek – az utat igazoló kis füzetecskében – pedig egyre szaporodnak. Ezen az úton nem számít, hogy ki honnan jött, milyen nyelvet beszél, milyen a vallása vagy a bőrszíne. Mindannyian ugyanazért jönnek, bár sokan maguk sem tudják, mit akarnak.
Az első napok a legnehezebbek. Vízhólyagok, húzódások, ficamok és görcsök tizedelik meg az útnak indulókat. A döntés adott: buszra szállni, pihenni és várni, vagy hazamenni. A legtöbben azonban maradnak. Összeszorított foggal továbbmennek, tűrnek és küzdenek
Félelem
Sárga nyilak és kagylók jelzik az irányt, mégis sokan eltévednek. Egy viccből elfordított tábla, egy dühösen csaholó kóbor kutya vagy egy meredeknek tűnő szikla könnyen eltéríti az embert. És nincs taxi, mobiltelefon vagy kórház, ahol segítséget kérhet a vándor. Magára marad. Önnön lidérceivel vagy megküzd, vagy meghal. Aki vállalja az utat, vállalja a halált is. Nem fél tőle, nem kapaszkodik az életébe. Új fejezetet, új életet remél, amelyhez a halál is hozzátartozik, akár így, akár úgy jön el. A zarándokok napról napra haladnak az úton, miközben észrevétlenül megváltozik az életük. A dolgok új értelmet nyernek. Mit sem ér a márkás ruha, ha nehéz. Az út mentén cipők, zoknik, könyvek, kismagnók, élelmiszerek hevernek… felesleges holmik, amelyek tán nem is olyan rég még az áhított biztonságot jelentették. Már nem szégyen botra támaszkodni, sem izzadt, saras ruhában gyalogolni. Más a fontos.
Látomások
A víziók senkit nem kerülnek el. (Talán csak a nagy csapatban utazókat, akiknek ily módon nem nyílik alkalmuk az elmélyülésre.) Az egyedüllét és a fáradtság teszi – gondolják eleinte. Aztán rájönnek, hogy bár reggeltől estig maguk vannak, van, aki vigyáz rájuk. Őrangyal, felettes én, szellemi vezető vagy Isten? Sokan azt gondolják, hogy a többhetes menetelés, éhezés és kínlódás teszi. Megzavarodtak? Nem, ez sokkal több annál. Ébren is álmodnak. Letűnt korokban járnak és különös történeteket ismernek meg. A főszereplőben magukra ismernek, majd lassacskán azonosítják a mellékszereplőket is… az élet körforgása utat tör magának, és a korábban vak szemek előtt fénycsóva jelenik meg. Üzenetek, álmok, megérzések váltják egymást, és a menetelők már észre sem veszik, hány nap és éjszaka váltotta egymást, hány kilométert tettek meg, és mióta nem ettek. Egyre többet bírnak, ahogy szellemük szabadabbá válik. Régmúlt emlékképek, családi események villannak fel a szemük előtt, és a válaszok lassacskán megérkeznek.
Ultreya!
Azaz: bátran, csak tovább! Így biztatják a helybéliek az elcsigázott zarándokokat, akik vasakarattal küzdik végig magukat az embert próbáló spirituális próbatételeken.
Mindenki másért indul el: kalandvágyból, kíváncsiságból, van, aki a gyógyulásért, mások vezeklésből, és még többen az áhított lelki megtisztulás végett. Egyben azonban mindannyian egyetértenek: Camino felejthetetlen élményben részesíti a kitartó zarándokokat, és megváltoztatja az életüket.
2007 november 17. | Szerző: Melange
A nagy kedvenctől (a mellékelt könyvből)
A valóság az elmélkedés egyszerű emlékezetkiesése.
Minden alakít rajtam,de semmi sem változat meg.
A rossz ízlés mindig alkotó.Ez a biológia uralma az értelem felett.
Gyűlölöm a szabdságot:arra kötelez,hogy válasszak.
A hülyék nyála a zsenit bizonyítja.
2007 november 16. | Szerző: Melange
A nélkülözőknek sok hiányzik,a kapzsiknak minden.(Publilius Syrus)
2007 november 16. | Szerző: Melange
Buddha: Tanítás a boldogságról
– Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a
gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom – mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték: – Miért ostoba az efféle gondolkodás?
– Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját
tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki
képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen
a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így
teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a
lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az
igazi boldogság!
2007 november 13. | Szerző: Melange
Talán hamarosan egy fontos kívánság, vágy vagy remény teljesülhet be. Nyisd meg az elmédet és szívedet a “Csillagénednek”, magasabb önmagadnak, amely felfelé vezet a sorsod útján. Talán este vagy közvetlenül hajnal előtt ki akarsz menni a szabadba, hogy bensőséges együttlétben lehess a mennybolttal, hogy ráhangold magad egy olyan bolygó (“vándorcsillag”) fenséges jelenlétére, mint amilyen a Vénusz, a Mars vagy a Jupiter, vagy egy olyan ragyogó állócsillagéra, mint amilyen az Antarész, a Szíriusz, az Aldebaran, a Regulusz, vagy az Arkturusz. Emlékezz arra, hogy igazi lényeged a szellemi fény, amelyet ebben az életben egy fizikai test öltöztet föl. Emelkedett imáidnak és gondolataidnak megvan a hatalma arra, hogy felemeljen és meggyógyítson barátokat, szeretteidet és a szélesebb közösséget.
2007 november 8. | Szerző: Melange
Tatiosz: A szeretetről Kalimonasznak
Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel.
Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál.
Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek.
Ez a szó: szeretet – élettel teli valóság segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni.
Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a
Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember – egyképpen
tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa.
A Nap fénytengere felnyitja szemeidet; a Hold ragyogása pihenőre int; a
pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon; a kő szilárdsága példát
mutat az akarat hajlíthatatlanságára. A fa hűs árnyékában felüdülhetsz,
és életed dolgai megkönnyebbednek. Egyetlen fűszál is bizonyság az élet
körforgására: kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül
lehanyatlik. Ezt teszi velünk is az idő: felmagasztosít, majd porba
dönt.
A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is,
hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold
az éj sötétjében. Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel
a kő szilárdságához mérten.
Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, koronája és
levelei teszik ezt méltósággal és alázattal. Képes születni, növekedni,
kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, majd mindent újra kezdeni.
Mért képes mindezekre?
Mert ember. És az ember hatalmas erővel egyesíti magában a természet földi jelenségeit a világmindenség távoli fényeivel.
Mi volna hát csodálatosabb az embernél? Ő az élet – s az életnél semmi sem csodálatosabb.
Ő a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál egyszemélyben; és mégis több náluk – mert szeretni képes.
Az ember szeretetre született.
Ugyan mit kezdenél a fénylő Nappal, a ragyogó Holddal, a csillagok
káprázatával, a kő hajlíthatatlanságával, a fa hűs árnyával és a fűszál
élni tudásával a szeretet nélkül?
Kevés ha csak aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál. Felőlük
megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd,
amennyi emberi fejbe csak beleférhet. De egyet, egyetlenegyet nélkülük
kell megtalálnod: a szeretet útját.
Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A
szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak,
aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő,
a fa, a fűszál.
A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás,
termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet
neked szánt.
2008 január 5. | Szerző: Melange
gyertya
(kínaiul: lazhu)
Kínában
több mint kétezer éve ismerik és használják a viaszgyertyát. Egy i. sz. 8. századi
szöveg “színes gyertyák”-ról tesz említést, amelyet a esküvői szertartáskor
használtak. A “meggyújtani a viaszgyertyát” kifejezés a szüzesség elvételére
utal. A régi Kínában a gyertyát – akárcsak a füstölőpálcát – használták időmérésre
is, amely során a leolvadt rész mennyiségéből kalkulálták ki az eltelt időt. A
“fejjel lefelé fordítani a gyertyát” kifejezés a közösülésre utal.
*
Az
emberi élet egyik fontos tartozéka a gyertya: használják születésnél, keresztelésnél,
lakodalomban, gyertyát tesznek a születésnapi tortára, a karácsonyfára, gyertyát
égetnek a haldokló mellett, a ravatalnál, az elhunytakra emlékezve, gyakorta égnek
gyertyák az esti vagy ünnepi étkezések alkalmával.
A zsidók úgy vélték, hogy
a gonosz szellemek ki nem állhatják a fényt, ezért gyertyát égetnek minden gyerek
születésénél és minden halálesetnél, valamint az esküvőkön két égő gyertyával
kísérik az ifjú párt a chüpehez (chüpe vagy chupa: négy oszlopon nyugvó baldachin,
mely alatt az esketést végzik). A kabbalisztikus hagyományokban a három gyertya
a bölcsesség, az erő és a szépség jelképe.
A gyertya elsősorban a Világ fényét
jelképezi, a keresztényeknél a Szentháromság és Krisztus szimbóluma, Szent József
gyertyát tart kezében. A katolikus templomokban az égő gyertyák a hívők számára
nemcsak a hitet, hanem az örök életet is megjelenítik. A római katolikusoknál
a keresztelések alkalmával, égő gyertyával fogadják be a közösségbe az új hittestvért,
a közösségből való kiközösítések után viszont eloltják a gyertyát, amelyet azért
eltesznek, hogy abban az esetben, ha a kiátkozott jó útra térne, ismét meggyújthassák.
Egy régi szertartás során, az egyházi átokkal sújtási ceremónia végeztével, a
kirekesztést celebráló püspök és a tizenkét pap a gyertyákat a földhöz vágva oltotta
ki.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (február 2.) megszentelik a gyertyákat,
másnap, Balázs napján (február 3.) pedig a pap két szentelt gyertyával ad balázsáldást
a torokfájás ellen. A húsvétkor gyújtott gyertyáról feltételezik, hogy az élet
fényét reprezentálja. Az adventi koszorú négy vasárnapot jelző gyertyájából négy
héten keresztül, hetenként egyet-egyet gyújtanak meg. A néphiedelem szerint a
szentelt gyertya fénye távol tartja a háztól a természeti csapásokat.
A magyar
néphit úgy képzeli, a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája. A különböző
hiedelmek alapján, ha egy szertartáson meggyújtott gyertya kialszik, annak a jele,
hogy gonosz szellemek vannak a közelben. Ha a gyertya lángja hirtelen kékre színeződik,
a helyiségben egy szellem tartózkodik.
Vidéken a bőséges gyermekáldás érdekében
a lakodalom vége felé a násznép elfújt gyertyákat dobott az ifjú pár után. Számos
helyen pedig máig hisznek abban, hogy teljesülni fog annak a kívánsága, akinek
sikerül első próbálkozásra elfújnia az összes gyertyát születésnapi tortáján.
Ha
valaki súlyos beteg, a betegség kiűzése érdekében egy meggyújtott gyertyát kell
az egyik cipőjébe helyezni, majd le kell kapcsolni az összes villanyt a szobában.
Ezután le kell írni egy darab papírra a betegség nevét, melytől a beteg szenved,
és a papírt el kell égetni a gyertya lángjában. Egyidejűleg a következő szöveget
kell háromszor elismételni: “Távozz halál! Távozz halál! Távozz halál! Te
lángból áradó élet, adj új lélegzetet!” Majd a gyertya lángját megnyálazott
ujjal kell eloltani.
Azon a helyen, ahol a halottat megmosták, hét éjszakán
át kell égetni a gyertyát, az elvesztett nyugalma érdekében, mondják a törökök.
Mindenszentek napját követő éjszakán minden elhunyt rokonért gyertyát gyújtanak.
A közelmúltban elhunytért égetett gyertyát mindig annak a szobának ablakába kell
tenni, amelyikben meghalt.
A babonások szerint balszerencsés a szomszédnál
díszesebb gyertyákat égetni. Ezzel az ember jelképesen elégeti a vagyonát. Nem
szerencsés az embernek drágább gyertyát venni annál, mint amit a vagyoni helyzete
megenged. A környék összes lakójának nagyjából olyan minőségű gyertyát kell használnia,
mint amilyen közülük a legszegényebbnek van.
A népgyógyászok is előszeretettel
használnak gyertyát, például fülbetegségek gyógyítására. Az álomfejtők azt mondják,
hogy a család jól megalapozott szerencséjét jelenti, ha az álomban látott gyertya
tiszta, nem imbolygó lánggal ég. Az egyik orosz babona szerint sohasem szabad
a cigarettát gyertyáról meggyújtani, mert balszerencsét hoz az emberre.
Oldal ajánlása emailben
X